Őshonos háziállataink 3. – A baromfi

BEKLEN

a Nagykunsági Civil Társadalomért Alapítvány

   Hazánk területén több őshonos baromfi fajtát tenyésztettek ki az őseink. Az emberek jó része (főként városon) elsősorban a tyúkra gondolnak a baromfi kategória alatt, de természetesen ide tartozik a pulyka, a kacsa és a liba is. Ugyan ezek az állatok sem hazánk területén alakultak ki, de azért ahhoz már elég régen élnek itt ahhoz, hogy idomulni tudjanak a helyi időjáráshoz, környezethez.

     Éppen ezért az állam védelem alá helyezte ezeket a fajtákat is, hogy meg tudják menteni a következő nemzedékeknek számára. Egy évszázaddal ezelőtt még szinte csak azok a fajták voltak megtalálhatóak hazánk területén, amiket ma őshonos baromfinak nevezünk. A későbbiek folyamán viszont megjelentek a hibrid fajták (tyúk és pulyka) amik visszaszorították a hagyományos állományokat.

  A tyúkok őse a bankivatyúktól származik és i.e. 2500 környékén háziasították Dél-Ázsiában. Ma jelenleg az üzemi tartásban tartott tyúkok gyakorlatilag 100%-a hibrid. Ezek lehetnek tojó vagy húshibridek. Ugyanakkor az emberek jelentős része kezd ráébredni a hibridek hátrányaira. Ezeket kifejezetten nagyüzemi tartásra fejlesztették ki, így a háztáji tartásra kevésbé alkalmasak, bár jól megélnek a háztájiban is. Ugyanakkor az őshonos magyar tyúkok (kendermagos, magyar sárga, magyar fehér, erdélyi kopasznyakú, fogoly színű) a tojástermelés mellett jó minőségű (és mennyiségű) húst is biztosítottak a gazdának. Igaz a tojás is és a hús is kevesebb az intenzív tartáshoz képest, ugyanakkor a fenntartásuk jóval gazdaságosabb.
Őse az Észak-Amerikában ma is honos vadpulyka. Háziasítását i.e. 1000 környékén kezdték meg. Pulykából őshonos fajunk a bronz és a rézpulyka. A hibridek kialakításával a hústermelést növelték. A lúd háziasítása Európában a nyári lúdból indult meg. Már az ókorban is tenyésztették.

  Őshonos libánk a hortobágyi fodrostollú lúd, míg kacsából a magyar kacsa tartozik ide. Ezen két fajnál nem hoztak létre hibrideket, ugyanakkor a fajta tisztaságát veszélyeztetik a más országokból behozott fajták. Az őshonos magyar baromfik kimondottan a magyar viszonyokhoz alkalmazkodtak, így –amennyiben van szabadon bejárható területük- minimális terménnyel is eredményesen nevelhetők fel, de kisebb tyúkudvarban is eredményesen tarthatók.

 

 


A projekt a Svájci-Magyar Együttműködési Program társfinanszírozásával valósul meg.