A Víz világnapja

BEKLEN

a Nagykunsági Civil Társadalomért Alapítvány

Minden évben március 22.-én emlékezünk meg a víz világnapjáról. Ugyan rendszeresen szóba kerül a vizeink állapota év közben is, ilyenkor mégis kicsit nagyobb figyelmet kapnak. Ez persze jó dolog, még akkor is, ha mindnyájan tudjuk, hogy ez az egy nap figyelem édes kevés erre a témára. Igazából az év összes napja is kevés lenne.

 Akik napi rendszerességgel figyelik (és nem csak az árvizekről/belvizekről szóló híreket hallják meg) tudják, hogy az évről-évre visszatérő aszály nagyrészt a folyószabályozásokkal kezdődött. Tudják, hogy a vizeinket csak átfolyatjuk hazánk területén, ahelyett, hogy tartalékolnánk (netalántán visszaadnánk a folyóink régi árterét (vagy legalább egy részét)). Így sok milliárd forintot tudnánk megspórolni minden áradáskor és minden aszálykor.
Tisztában vagyunk azzal is, hogy sok mezőgazdasági terület hajdan ártér volt. Miután a gátak megépültek az emberek azt hitték, hogy milyen jó lesz. Gyorsan feltörték a talajt, hogy tudjanak bele vetni. Ugyanakkor gyorsan kiderült, hogy csak a víz az Úr! Időnként visszaveszi azt, ami az övé volt. Ilyenkor pedig az állam fizet. Mi pedig a tv-ben megint azt halljuk, hogy milyen károkat okoz a víz. Pedig nem a folyó a hibás, mi tettük tönkre azt, ami tízezer évek alatt kialakult. Mi voltunk kapzsik, nekünk kellett az, ami nem a miénk.
  Az ilyen hírekre mindig felkapjuk a fejünket. De az sosem jut az eszünkbe, hogy a víz hogy is jut el a csapba. Hogy az ivóvizet használjuk locsolásra, wc öblítésre, felmosásra. Pedig erre ugyanolyan jó lenne a kút vagy az esővíz is.
Azt hisszük, hogy a víz megújuló erőforrás. Ami persze valamilyen szinten igaz is. Ugyanakkor egyre többet hallunk a Kárpát-sivatag elméletét, vagy egyszerűen csak azt, hogy az ilyen ütemű felhasználással hazánk vizei folyamatosan fogyatkoznak. Gondolatébresztőnek egy kis video:

  Mindig azt halljuk, hogy nem terem eleget ez vagy az a növény. Kevés volt az eső (hozzáteszem sok helyen szintén a folyószabályozások miatt van vízhiány). Ugyanakkor a növénytermelés másik oldaláról a vízszennyezésről szinte sosem hallani a médiában. Pedig rendszeres probléma a műtrágyák kimosódása. Túlzott használatkor a vízbázisokba kerülnek, és emiatt elszennyeződhetnek azok a felszín alatti vizeink, amiből az ivóvizünket nyerjük.
Vannak lápjaink, mocsaraink, tavaink, amik szintén fontos szerepet játszanak az életközösségekben. Mégsem halljuk azokat a hangokat, akik figyelmeztetnek a műtrágyák miatti feltöltődésről, vagy az üzleti érdekek miatti lecsapolásokról.

De még van vizünk, így az ünneplésre is van okunk.

 

 

Beklen Alapítvány

 

 

 

A Beklen Alapítvány médiamegjelenését a Vidékfejlesztési Minisztérium
2012. évi Zöld Forrás Pályázata támogatja (Pályázati azonosító:**PTKF/1634/2012)