Egy kicsi változtatást!

BEKLEN

a Nagykunsági Civil Társadalomért Alapítvány

 Érdekes, hogy a mindennapi életben az emberek nagy többsége nem foglalkozik olyan dolgokkal, amik a mindennapjainkat befolyásolják. Ha nem is a mai napokat, de a pár év vagy évtized múlva esedékes mindennapokat feltétlenül.

  Miért van az, hogy lassan már a csapból is olyan történetek folynak, hogy mennyire egészségtelenek azok az ételek amikhez az átlagember hozzájuthat (boltokban, szupermarketekben árusított termékek), hogy mennyi vegyszer kerül rájuk /beléjük, hogy mennyi méh, növény és állat pusztul el feleslegesen a termesztésük/tenyésztésük alatt.
Miért hagyjuk figyelmen kívül a folyókba kerülő vegyszereket, miért nem számítanak a hulladéklerakók hegyei, miért háborgunk a városokba látogató vadállatok ellen, hiszen mi vettük el az élőhelyeiket, de még nekünk áll feljebb.
Miért nem számít a levegő szennyezettsége, vagy az ivóvíz készletünk vegyszerezettsége, a talajunk élővilágának pusztulása. Persze tudom, hogy ezek a problémák nagy részét nem látjuk, nincs az orrunk előtt és talán el sem hisszük, hogy léteznek. Talán azt gondoljuk, hogy már megint valami „zöld” emberke beszél „zöldeket” és a következő pillanatban már el is felejtjük.

 

 De már ma is látszik, hogy egyre többen beszélnek „zöldeket”, egyre több tudós mondja, hogy gond lesz/van, így lassacskán eljön az a pillanat, amikor nem törölhetjük az agyunkból a bejutott információt és soha többé nem mondhatjuk azt, hogy miért nem szóltak időben és, hogy más a hibás a dolgok ilyetén alakulásáért. Mert csakis mi leszünk a hibásak.
Ennek a cikknek nem az a feladata, hogy felnyissa a szemeket, hogy mi is áll a háttérben. Nem is lenne módja rá, hiszen a megszabott karakterszám még ízelítőnek is kevés.
Így az olvasóra bízom azt a kellemetlen feladatot, hogy igenis nézzen egy picikét utána, hogy mi az, amivel károsítják a szervezetét és a környezetet a gyártók. Ha pedig kicsit beleássa magát a dolgokba már viszonylag egyszerű lesz eligazodni az útvesztőben. Persze könnyű azt mondani, hogy nem érdekel vagy, hogy minek foglalkozzak vele, hisz úgysem tudok változtatni rajta.
  És a szomorú az egészben az, hogy valamilyen szinten igaza is van, aki ezzel az indokkal lép fel a felvetett téma ellen. Ugyanakkor minél többször tevődnek fel ezek a kérdések, minél gyakrabban hangzanak el, annál hangosabbak is lesznek és eljön az a hangerő, amikor már a gyártó sem foghatja be a fülét és kénytelen lesz lépni egy tisztább technológiáért (ami persze már létezik). A másik verzió, ha váltunk és nem választjuk a termékeit, hanem másét vesszük le a polcról. Ebben az esetben (persze csak, ha életben akar maradni) is váltania kell.
  E szösszenet feladata alapjában véve az lenne, hogy felhívja a figyelmet egy egészségesebb/környezettudatosabb létezésre, ahol számítanak azok a dolgok is, amiken manapság egyszerűen átlépünk. A szemét, a termékek előállítása, az étel utaztatása, az energia használata, a napenergia érvényesülésének nehezítése, stb.
Pedig a mi (és persze a szomszédoké, a gyerekeké, az időseké) életünk lenne jobb, a mi pénztárcánk lenne vastagabb, a mi ételünk lenne finomabb egy pici odafigyeléssel, ami a napi rutinba épülésével már fel sem tűnne.
És a környezetünk is nagyban értékelné a változásokat!

 

Beklen Alapítvány

A Beklen Alapítvány médiamegjelenését a Vidékfejlesztési Minisztérium
2012. évi Zöld Forrás Pályázata támogatja (Pályázati azonosító:**PTKF/1634/2012)