Ön itt van: Főlap
Minden évben március 22.-én emlékezünk meg a víz világnapjáról. Ugyan rendszeresen szóba kerül a vizeink állapota év közben is, ilyenkor mégis kicsit nagyobb figyelmet kapnak. Ez persze jó dolog, még akkor is, ha mindnyájan tudjuk, hogy ez az egy nap figyelem édes kevés erre a témára. Igazából az év összes napja is kevés lenne.
Valamikor nagyszüleink idejében még az volt a természetes, hogy nem használtak vegyszereket, nem ment csodaszámba, ha valaki természetes módon kívánta élelmiszereit előállítani. Szeretnék azoknak tanácsokat adni, akik esetleg még saját veteményeskertben termelik meg a család asztalára kerülő táplálékot, s mindenkit arra biztatni, hogy veteményezzen.
A mindenki által tejcsarnoknak nevezett épület egyike a város legimpozánsabb gazda-polgár házainak. Ennek ellenére magáról az épületről írásos feljegyezések nincsenek, így történetét csak a helyiek elbeszéléseiből lehet összeállítani.
Túrkeve határában a huszadik század elején még 12 holland típusú szélmalom működött.
Többségük az 1800-as évek utolsó évtizedeiben épült, mára hírmondónak csak a romos állapotban lévő Molnár-féle szélmalom maradt meg.
A hajdanán négy 12 méteres mozgatható vitorlával rendelkező malom kedvező széljárás esetén egy nap alatt 40 mázsa lisztet és darát tudott készíteni. Alsó fekvő malomköve 14, felső forgó malomköve 18 mázsát nyomott.
Érdekes, hogy a mindennapi életben az emberek nagy többsége nem foglalkozik olyan dolgokkal, amik a mindennapjainkat befolyásolják. Ha nem is a mai napokat, de a pár év vagy évtized múlva esedékes mindennapokat feltétlenül.