BEKLEN

 Immáron több, mint két éve folyik Túrkevén egy program, amelynek a célja az volt, hogy visszahozzuk a régi hagyományokat a tejtermelés területén. Bevalljuk őszintén sokkal könnyebb dologra számítottunk a program indulásának elején. Sorra olyan akadályokba ütköztünk amiről fogalmunk sem volt, de sikeresen megbirkóztunk mindegyikkel és mára odáig jutottunk, hogy hamarosan ténylegesen meg lehet nyitni az üzemcsarnokot.

  Miután az elmúlt években egy erőteljesen növekedő tendencia volt felfedezhető a helyi termékek piacán. Ezt felismerve a Földművelésügyi Minisztérium is beállt a helyi termékek mögé és a 2015-ös évet a helyi termékek évének minősítette, ösztönözve ezzel is ezen termékkörök előállítását, fogyasztását.

  Sok szempontból ma a Túrkevét körülölelő zártkertek szerencsés helyzetben vannak, hiszen a félig-meddig gazdátlanságuk egyben meg is óvta őket sok károsító tényezőtől. Szerencsére az itt lévő fákat nem cserélték le „modern” fajtákra, így megmaradhattak azok a fák – amiket, ha sokszor nem is nevezhetünk tájfajtáknak – mindenesetre évtizedek, de akár évszázadok óta ezen a területen élnek és élelmet adnak a kevi embereknek. Ugyanakkor sok veszélyeztető tényező is befolyásolja fennmaradásukat. Láthatjuk, hogy mekkora területet irtottak ki (vagy csak egyszerűen nem telepítettek újra) a Bocskor-kertben és a Lógó-kertben. Nagy területek már felszántva várják a tavaszi vetést.

 Hazánk hagyományosan egy mezőgazdaságból élő ország. Persze az előző rendszer ezt szerette volna átalakítani iparivá, a trianoni békediktátum sem tett jót (a legjobb területeink elcsatolásával) a mezőgazdaságnak, de az egyik legnagyobb kárt a rendszerváltás utáni időszak okozta. Lehetne sorolni az okokat, feltenni a kérdéseket. Minden bizonnyal pár perc alatt akár százat is össze lehetne szedni, ugyanakkor a lényeg ebben a pillanatban nem ez hanem, hogy mi az ami megmaradt; mi az amivel kezdhetünk valamit; mi az, ami miatt újra jelentős szerepet kaphatnak Magyarországon a helyi termékek.